A SALSA RÖVID TÖRTÉNETE

A gyökerek

Kuba volt az a sziget, ahol a legtöbb latin ritmus született és ahonnan szerteáramlott a világban mindenfelé de főként New Yorkba.

Az 1800-as évek közepén a spanyolok néger rabszolgákat kezdtek Kubába szállítani - a részben kiirtott őslakosság helyére - Nyugat és Közép-Afrikából, hogy a cukornádültetvényeken dolgozzanak. Más rabszolgatartó országoktól eltérően, Kubában a rabszolgáknak megengedték, hogy fenntartsák vallási közösségeiket ("cabildos"). Ez tette lehetővé, hogy a rabszolgák megőrizzék tradícióikat, életben tartsák szekuláris és vallási táncaikat, melyek aztán fokozatosan összeolvadtak a spanyol hagyományokkal (spanyol melódiák, dalszöveg, gitár). Ez a keveredés érlelte, alakította az alábbi zenéket, táncokat:

SON - melyet Ignacio Pineiro tett népszerűvé 1920-ban,

MAMBO - melyet Israel Lopez "Cachao" és a fivére, Orestes Lopez alkotott 1939-ben,

CHA-CHA-CHA - melyet Enrique Jorrin hozott létre 1950-ben,

PACHANGA - melyet Eduardo Davidson neve fémjelez 1960-62-ből, és amely az utolsó ritmus volt, mely eljutott New Yorkba.

A Kuba és az Egyesült Államok közti földrajzi közelségnek köszönhetően ezek a ritmusok rendkívül népszerűek voltak New Yorkban egészen 1959-ig. New York volt - a latinok számára- a zene mekkája, olyan piac, ahol értékesíthetik zenéiket és népszerűvé válhatnak.

1959-ben Fidel Castro került hatalomra és megvalósította az első kommunista államot Latin-Amerikában. Az embargo illetve a rakétaválság után, 1962-től Kuba egyre inkább elszigetelődött a többi latin-amerikai országtól és a USÁ-tól. Ezáltal űr keletkezett a zenei életben a karib térségben illetve New Yorkban. Más latin zenékkel helyettesítették a Kubából jövő ritmusokat. Ráadásul, 1962-től a Beatles amerikai térhódítása elsöpörte az addig népszerű kubai és egyéb latin slágerek többségét és azt a kevés kubai zenét is, amit akkoriban játszottak a rádiókban.

A Beatles mánia annyira erősnek bizonyult, hogy képes volt maga mögé utasítani a latinok saját kultúráját és zenéjét. New York latin kolóniái egyre inkább attól a zenétől lettek hangosak, mely nyelvét nem értették igazán, nem beszélték helyesen.

Hogyan született a salsa?

Kuba bezárulásával és a Beatles térhódításával egyidőben sok new yorki zenész (főleg puerto ricoiak, dominikaiak, kubaiak, kolumbiaiak, venezuelaiak) kezdett egy új ritmus létrehozásával kísérletezni. Így született meg a BOOGALOO (kubai son és fekete soul keveréke spanyol és angol szöveggel). Azt érezték azonban, hogy ezzel egyre inkább feladják a saját kultúrájukat.

A boogaloo két éves népszerűsége után felmerült az igény valami olyan zene iránt, mely képviseli a new yorki latinok kulturális értékeit, identitását és képes New York latin származású lakosságának egységesítésére.

Megszületett egy új dallamvilág és ritmus az 1959 előtt népszerű KUBAI RITMUSOK (son, son montuno, mambo, guagauanco) és az AMERIKAI JAZZ (sok trombita, harsona) keveredéséből. A dalszövegek a mindennapok emberének küzdelmeiről, problémáiról szóltak, kifejezve New York "Spanyol Harlemének" ("EL BARRIO") latin közösségeinek örömét, bánatát. Ez hasonló volt a karib térség országainak életérzéséhez, problémáihoz.

Eleinte ennek az új ritmusnak nem volt neve, és a LATIN ZENE (bolero, ranchera, merengue, cumbia, tango, bosanova) része lett. Annak érdekében, hogy meg lehessen különböztetni és népszerűsíteni lehessen, szükség volt egy jól csengő névre mint a jazz, blues vagy a rock and roll. A vegyes jellemvonásai miatt keresve sem találhattak volna jobb kifejezést rá mint "SALSA". Ez a szó a latinok számára paradicsomszószt jelent ("salsa de tomates"), mely egy fűszerkeverék, szósz, mellyel az ételeiket ízesítik (csirkét, rizst, babot, stb.).

Összefoglalva tehát, SALSA a new yorki latinok számára sokkal több mint zene illetve tánc. Életmód, filozófia, az igazságtalanság elleni küzdelem kifejezője.

Ide kattintva megtekintheted táncbemutatónkat